Kezdet

Növény alapanyagokkal gyapjú- és pamutfonalat lehet festeni.
A természetből nyert színek jól harmonizálnak egymással, sosem rikítóak.
A festés mindig izgalmas, sosem lehet tudni, milyen lesz pontosan a végeredmény. Ugyanolyan színű fonalat szinte képtelenség létrehozni, még ha az alapanyagokat ugyanonnan szerezzük is a következő festés során.
A növénnyel festett fonalak színtartósága nem annyira jó, mint a gyári fonalaké, de ez nem válik hátrányukká, ha halványul is idővel a szín, ezt szépen teszi, nem foltokban.

Tapasztalatom szerint a superwash kezelt fonalakat erősebben befogja a festéklé, mint a nyers/kezeletlen gyapjúfonalat. Ennek oka, hogy a nyers gyapjúban még benne van a lanolin, ezért ezt alaposan ki kell mosni belőle szappannal vagy gyapjúmosószerrel a festés előtt.
Nagyon jó eredménnyel festettem olyan fonalat is, amiben gyapjú mellett poliamid is található (25%), vagy bambusz (30%).

Én mindig használok valamilyen pácot a festésnél. Ez általában timsó és néha borkő.
Emellett vas-szulfáttal is szoktam kísérletezni, de a többi könyvekben és neten olvasott pácanyagot kerülöm, mivel azok szennyezik és terhelik a környezetet (pl. réz-szulfát).

A festés során sosem szabad felforralni a vizet, hanem 80-90 fok környékén kell tartani. 100 foknál a gyapjú károsodik, kemény és szúrós lesz.
Ha a vizet fokozatosan melegítjük fel 80 fokra, kb. fél óra alatt és a festés során a fonalat csak óvatos mozdulatokkal kevergetjük, nem fog nemezelődni vagy tönkremenni a gyapjú. Ugyanez érvényes a hűtésre, fokozatosan kell kihűteni a fonalat, én gyakran hagyom a festéklében festés után és csak másnap veszem ki. Vagy akár ki lehet emelni a léből és hagyni lecsöpögni, eközben szépen le is hűl.

A fonalat motringba tekerve, több helyen lazán megkötözve kell festeni, hogy mindehol rendesen befogja a festék és ne kócolódjon össze a fonál a festés során.

Festeni konyhában tűzhelyen is lehet, bár a szagok nem mindig kellemesek... A nyílt tűz hátránya pedig, hogy nehéz a hőfokot szabályozni.